Italeri Teuton lovagok modell (1:72)

Német Rend (teljes név: A jeruzsálemi Német Ház Szent Szűz Mária Kórházrendje) valószínűleg a 3. keresztes hadjáratra (1189-1192) nyúlik vissza, a pápa jóváhagyását pedig leggyakrabban 1198-ra datálják. Eredetileg a rend főként a Szentföldön működött, és ezeken a területeken a német zarándokok biztonságát őrizte. Idővel azonban, különösen a nagy mester, Herman von Salz uralkodása alatt, elkezdte megteremteni saját államiságának alapjait, kezdetben Erdélyben, amely teljesen megbukott, majd később Chełmno-földön (1226-tól) és a térségekben. a pogány balti népek, különösen a prusaiak rovására foglalták el, sokkal nagyobb sikerrel. Feltételezik, hogy a poroszok hódítása 1280 körül fejeződött be. Nem sokkal ezután (1309-ben) a nagymester székhelyét 1309-ben Velencéből Malborkba helyezték át. Ugyancsak ekkor (1308/1309) foglalta el a Rend Gdańsk Pomerániát Lengyelország költségén. A rend katonai jellege a 13. és 14. században elsősorban a jól képzett és a leggyakrabban lándzsával, kétélű karddal, lemezpáncél elemekkel ellátott láncpánttal felfegyverzett vallásos testvérek vasfegyelmének betartásán alapult (később teljes egészében). lemezpáncél) és sisakok - gyakran cserepes, ritkábban ún nagy sisakok vagy napellenzők. A csatatéren tartózkodó vallásos testvér külső megkülönböztető jegye fehér alapon fekete kereszt volt. Ezeknek a testvéreknek az oldalán azonban, amelyek egy adott csatában ritkán több százan voltak, ott voltak az ún. Nyugat-Európából érkezett vendégek, vagyis a Poroszországba vagyont keresni érkezett, de vallási okokból (főleg a 13. században) harcoló lovagok is.