Gém Klub Abalone társasjáték

A klasszikus kiszorítós játék, amely lassan harminc éve bizonyítja, hogy nem lehet megunni!

Az Abalone egyszerű és nagyszerű, ahogyan az egy valamirevaló absztrakt logikai játéktól elvárható.
A játékos a golyósorait tologatva igyekszik kilökni ellenfelét a hatszögletű pályáról. De hiába a logika, a
gondosan felépített taktika, hiszen ebben a játékban minden lépés támadás és védekezés is egyszerre! Elég
egy pillanatnyi figyelmetlenség, és az üldözőből üldözött lesz!

Abalone

Elegáns külső, egyszerű szabályok, rövid játékidő és valódi mélység. Egy jó absztrakt játék alapfeltételei lehetnének. A legnehezebb ezek közül valószínűleg az utolsó pontnak való megfelelés. Az Abalone megugrotta ezt a lécet azzal a trükkel, hogy valami nagyon ősi, elemi játékalaphoz nyúl vissza…

Nem ritka jelenség, hogy egy absztrakt játék valami témát kap, ami feldobja a dizájnt, és ez jó is, ha úgy kezeljük a dolgot, hogy az csak a dizájn része. Az Abalone-t ebben az értelemben nem tematizálták, az elegáns, fekete-fehér golyós külsőn mégis átüt a téma, mégpedig olyan erővel, hogy nehéz nem észrevenni: ez egy háborús játék.

A játék azzal kezdődik, hogy a két félnek 14-14 golyója van a pálya szemközti végében. Célunk, hogy lelökjük az ellenfél 6 golyóját. Ha rajtunk a sor, vagy mozgatunk, vagy szumitót hajtunk végre. Előbbi esetben egy golyót bármilyen irányba, vagy 2, ill. 3 egymás melletti, egy sorban lévő golyót azonos irányba mozgatunk 1mezőnyit. A szumitó az ellenfél golyójának meglökése, ha a mieink vannak többen egy sorban. Ily módon lehet (valakit) egy golyót a pálya szélére taszigálni, majd lelökni onnan. Egyszerre legfeljebb 3 golyónkat mozgathatjuk, tehát az ellenfélnek maximum két egységét tudjuk megszumitózni.

Játssz velem egy gót, shogit, sakkot - megmondom, ki vagy! Valamelyik variációt biztos mindenki hallotta már egyszer-többször. Egy ilyen játszma sok mindent elárulhat. Van, aki csak araszolgat jobbra-balra, mint a kincstári rák. Van, aki megfontolt, van, aki látványosan nem az. Van, aki pillanatok alatt előretör, és támad bármi áron, van, aki defenzív, és így tovább. Az Abalone-ban is így van - bár egy játszma sokkal rövidebb, mint egy sakk- vagy gójátszma.

Egy meccs ritmusa a játékos felektől függ. Szóval a gyönyörűsége nagyrészt abban rejlik, hogy azon az absztrakción keresztül, amivé a játék leképez egy küzdelmet, a játékosok személyisége nyilvánul meg.

Rengeteg taktikai fogás van ebben a játékban, lehet arra játszani, hogy minél jobban egyben tartsuk a "hadtestet" és megbontsuk az ellenfél alakzatát, ezzel gyengítve meg azt. De ügyesen körül is lehet zárni ilyenkor egy-két golyót, és szépen, a saját hadtest belsejében, lassan a szélre vezényelni és lelökni. Időnként érdemes egy-egy golyót feláldozni. Máskor kimerészkedni a szélére vagy összezárni - csakhogy a szélre merészkedés veszélyes is. Vagy a pálya két végén egyszerre két golyót fenyegetünk, vagy egy mozdulattal egyszerre két irányból támadunk…

Támadás-védekezés. Néha visszavonulás. Rendezgetjük a sorainkat, mert a szétkergetett sereg gyenge. Mert egységben az erő. Csak közben azt sem szabad hagyni, hogy a másik túl jól regenerálódjon.

Az első játék alkalmával, amikor a végén felálltunk az asztaltól, Tíbaláj kezet nyújtott, hogy megköszönje a játékot. Sokszor játszunk, de ez a gesztus elmarad. Hogy miért? Sosem merül fel. Nem érezzük szükségét. A kézfogás egyébként, amellett, hogy a köszönés, eredetileg abból alakult ki, hogyaki kezet nyújt, mutatja: békés szándékkal jött, nem rejteget fegyvert. Valószínűleg meccsek után is ezért szokás kezet fogni. Szemben álltunk, és harcoltunk - de ezt most lezárjuk: játszottunk csak, és most béke van.

Woland 

JÁTÉKIDŐ: 15 - 30 perc
MŰKÖDÉS: Mozgás rácshálón
TÉMA: Absztrakt stratégia