Libellud Dixit Odyssey társasjáték

A 2010-es Év játéka-díj győztesének 12 személyes változata, a Dixit Odyssey 84 gyönyörű kártyát rejt, amelyek Marie Cardouat tehetségét dicsérik. A játék is ugyanaz maradt – válassz egy képet a kezedből anélkül, hogy bárkinek is megmutatnád, és mondd el, mi jut eszedbe róla. Ekkor a többiek is választanak egyet a saját lapjaik közül, amiket azután összekeverünk, és ki kell találniuk, melyik is a tiéd. Egyszerű és nagyszerű – de vigyázat! Ha túl könnyű volt a feladat, és mindenki kitalálta, avagy éppen senki, mert túl nehéz, akkor bizony pórul jártál! Találd meg a középutat, és legyél te a mágus, aki szinte belelát mások fejébe!

A játék önállóan is játszható, és bármelyik Dixit-kiegészítővel kombinálható.

A Dixit Odyssey, bár kisebb társaságoknak is alkalmas, új játékmódjai kifejezetten a nagyobb társaságok igényeinek kielégítését célozzák meg. Ezek a játékváltozatok a következőek:

1. Dixit Parti (6-12 fő részére), amelyben a meghatározás még a lapok megnézése előtt hangzik el, és miután mindenki tett, a játékosok arra szavazhatnak, melyik lesz a legnépszerűbb kép. A mesélő persze itt is komolyan beleszólhat a pontozásba, megjelölhet ugyanis egy képet titokban, amiért nem jár majd pont a körben. Különlegesség még, hogy a mesélő is szavazhat, hogy szerinte melyik képre szavaznak majd a legtöbben.

2. Dixit csapatverseny (6, 8, 10 vagy 12 fő részére), amelyben a játékosok párokat alkotnak, és összedolgozhatnak, hogy melyikük tesz kártyát az adott meghatározásra. Azonban aki adott be lapot, az nem szavazhat, így nem lesz egy "fix pont" sem a játékosok számára.

 

Az asszociációs játékok megkoronázott királya

Ha asszociációs játék, akkor Dixit. A születése óta eltelt nyolc évben rengeteg család és baráti társaság szívét nyerte el ez a játék, és természetesen rengeteg nemzetközi díjat is nyert. Nem csak a legismertebb német Spiel des Jahres-díjat, még a Magyar Társasjáték-díj fődíját is megkapta ugyanabban az évben.

Mi a nagy siker alapja? Az egyedülálló játékmenet és a gyönyörűen illusztrált kártyák. Utóbbiaknak fontos szerepük van, hiszen a játék a képzettársításról szól, ehhez pedig szükség van a szép és változatos képekre, amelyek megtermékenyíti gondolatainkat. De ebből még nem derül ki, hogy miről is szól a játék, igaz?

Nyulak versenye a gondolattársítás mezején

Lássuk, mit tartalmaz a doboz! Egyrészt 84 nagyalakú kártyát, rajtuk különös, mesebeli tájak és figurák. Ezek a dobozbelső közepén lévő kisebb nyitott dobozban vannak, amelyet egy rét vesz körül, lapos kövekkel, azokon a szerezhető pontszámok. Az utolsó kövön 30 szerepel, azaz a nyertesnek ezt/ennyit kell elérni. A köveken pedig kis színes nyulak ugrálnak végig, ők lesznek pontjelölőink. Ezenkívül minden nyúl színében van itt még 6 darab szavazólapka, egytől hatig számozva.

Vegyük hát elő a kártyákat, és alaposan keverjük meg. Osszunk minden játékosnak hatot belőle. A kezdőjátékos kiválaszt egyet hat kártyája közül, és fennhangon egy történetet mond róla - ő lesz a mesélő. A sztori persze lehet egészen rövid, egymondatos, vagy akár egy szó, egy mottó is lehet (például egy könyv- vagy filmcím). A lényeg az, hogy kapcsolódjon valahogyan a kiválasztott kép hangulatához, egy figurájához vagy eleméhez. Majd kártyáját lefordítva, hogy senki ne lássa, leteszi az asztal közepére.

Most jönnek a többiek: ők is kiválasztanak egyet lapjaik közül, méghozzá azt, ami szerintük legjobban illik az elhangzott történethez vagy jeligéhez. Ezt a lapot aztán ők is lefordítva középre teszik, és a mesélő megkeveri a letett lapokat. Utána szépen egymás mellett felfordítja őket, és most újra a többieken a sor: ki kell találniuk, melyik laphoz fűzte történetét a mesélő…

Hogy ne adjanak a többieknek ötletet, saját szavazólapjaikból kiválasztják az elképzelésüknek megfelelő sorszámot, és lefordítva maguk elé teszik azt. (Ezt úgy kell elképzelni, hogy az asztalra terített lapokat szépen sorba rakják, és mondjuk balról jobbra számozzák, a tippelők így mindannyian tudják, hogy a bal szélső az egyes lap, utána jön a kettes, és így tovább.) Majd amikor már mindannyian választottak szavazólapot, fel is fordítják azokat.

A képzettársítás megtévesztő világa

Ha a játékosok ügyesek, és az általuk választott lap jól illik a mesélő mottójához, nehéz megtalálni az eredeti lapot. Amennyiben valaki eltalálja a mesélő lapját, ő is és a kezdőjátékos is kap 3 pontot. Ha valaki sikeresen tévesztette meg valamelyik játékostársát, és nem a mesélő, hanem az ő lapjára szavazott, jelölőnként 1 pontot kap az illető.

De a mesélőnek van a legnehezebb dolga. Nem adhat elő olyan mesét, amit mindenki megért, se olyat, amit senki sem tud az ő kártyájához párosítani, mert ebben az esetben ő nem kap pontot - a többiek viszont mindannyian fejenként kettőt! Neki tehát meg kell találni az egyensúlyi pontot a túl egyértelmű és a túlságosan elvont utalás között.

Mondd, mit képzelsz?

Az eredmény: egy jópofa találgatós játék, amelyben nem csak egy rejtvényt kell kitalálnunk, hanem a többieket is igyekeznünk kell megzavarni, hogy még több ponthoz juthassunk. Ami nagy előnye ennek a családi játéknak: nagyon kevés az üresjárat! A játékosok egyszerre kapják meg a történetet, választanak kártyát, szavaznak, majd nevetnek nagyot a szavazás eredményén. "Ne mááár, tényleg ez volt az? Akkor ezt ki tette?!" "Na, akkor most magyarázd meg, mi köze az utalásodnak ehhez a kártyához?"

Hogy az élmény ugyanez legyen három játékos esetén, a játékszabály némi módosítást tartalmaz erre az esetre: ilyenkor a játékosok 2-2 lapot kell kiválasszanak a sajátjaik közül, míg a mesélő természetesen továbbra is csak egyet. De van másik verzió a pontozásra is, és javasolnak olyat is, hogy dalos kedvűek énekeljenek. Vagy azok, akiknek a mozdulatai beszédesebbek, akár pantomimezhetnek is.

És akinek a hat játékos kevés, mert nagyobb társaságban szeretné játszani, az sem akadály: a Dixit Odyssey megváltozott külsővel, 12 nyuszival ugyanazt a játékélményt nyújtja kétszer annyi játékosnak. És persze ha egy család vagy társaság már álmában is maga előtt látja a kártyákat, az sem akadály - már öt kiegészítő kártyacsomag készült el, mind egy-egy sajátos hangulat körül (emlékek, álmodozás, kalandok). Így végképp nem érhetjük el azt az állapotot, hogy egy kártyára nézve eszünkbe jut, miket is talált ki rá a többi mesélő…

Megidéz egy szellemet, amit megfékezni nem lehet

Mert persze a sarkalatos rész a mesélő kártyához fűzött története. A játék vele kezdődik, rajta múlik. Ezért is Dixit a játék neve. A latin eredetű szó annyit tesz: ő mondta. Ezt a kifejezést gyakran használták régen olyan szövegkörnyezetben, amikor egy gondolatot idéztek egy híres személyiségtől. Szóval figyeljünk jól oda, mint mond a mesélő, mert az ő szava a kulcs, a vigasság, a képzet.

És ha erre ráéreztünk, akkor játszhatunk szigorúan a játékszabály szerint. Aszerint ugyanis nem 30 pontig kell játszani, hanem amíg a lapok el nem fogynak…

Tíbaláj

JÁTÉKIDŐ: 30 - 40 perc
MŰKÖDÉS: Történetmesélés
TÉMA: Mesevilág